Klímaalkalmazkodás és klímajog – a két, magyarul még szinte alig használt kifejezés alapjaiban fogja meghatározni a következő évtizedeinket. Ezért is probléma, hogy itthon még szinte alig foglalkozunk velük. Amíg ez nem változik meg, addig szinte lehetetlen egy érdemi esélyekkel, vagy legalább hasznos tanulságokkal bíró magyar klímaper elindítása. Egy civil kezdeményezés éppen ezért szétnézett a hazai jogban, hogy megkeresse egy magyar klímaper lehetséges alapjait.
A klímajog kétarcúsága magából a témából fakad: persze mindenki szenved a klímaváltozás következményeitől és mindenki aggódik a következő generációk sorsáért, de saját kényelméről, megrögzött fogyasztási, életmód és termelési szokásairól nem hajlandó lemondani. Emiatt aztán a választók szándékait, hajlandóságait érzékenyen figyelő politikusok sem mozdulnak a helyes irányba.
A nemzetközi hozzáállás teljesen hasonló: az országok egymásra várnak és egymásra mutogatnak, de az itt-és-most gazdasági pozícióikból nem engednek a klíma jövője érdekében. Pedig van olyan megoldás, ahol senkinek sem kellene alapvetően feladnia az érdekeit, de mindenki hozzájárulhatna a közös megoldáshoz.
Ez a McCaffrey és társai által felvetett úgynevezett Powers of 10 koncepció. McCaffrey-ék felosztották a klímaváltozás problémáját 10 szintre, aszerint, hogy ezek a szintek hogyan tudnának hozzájárulni a probléma megoldásához. Például az egyén szintjén a fogyasztási és életmód szokások változtatásával, a család szintjén ugyanezzel, csak összehangoltabban, és így tovább a nagyobb felelősséggel és hatókörrel rendelkező városokon, régiókon át a globális szintig.
A nemzetközi klímaegyezmények és az időről időre (talán túl gyakran) megrendezett részes felek találkozói inkább csak propaganda fogások. Érdekes viszont azon elgondolkodni, hogy mi történik, ha a rendszer valamelyik eleme megunja a tehetetlenséget és megpróbál saját maga változtatni az egész rendszeren.
A közelmúltban 8 portugál fiatal, köztük egy 11 éves kislány Európa összes kormányát beperelte a megfelelő klímaintézkedések elmaradása miatt és azért, mert ezzel nagyon nagy valószínűséggel rendkívül és igazságtalan módon megnehezítik az ő felnőtt életüket. Sajnos a pert a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága eljárási okokra hivatkozással visszautasította, de a nemzetközi példákból mégis jól látszik: bátor civil kezdeményezések, klímaperek nélkül nem várható érdemi változás.
A tanulmány alapján egy magyarországi klímaperhez kézenfekvő célpont lehet például az ambiciózus klíma- és energia tervek, vagy a sajnos csak szórványosan létező klíma- és energiajogi szabályok nem megfelelő végrehajtásának támadása is. Ahhoz viszont, hogy bármelyik témában valóban klímaper indulhasson, meg kell ismerkedni jó pár részlettel.
Klímaperek a nagyvilágban
Klímaper címszó alatt valójában számtalan különböző céllal és jogi alappal elinduló pert értünk. A klímaperek számának ugrásszerű növekedésének (pontosabban az ezeket indító aktivistáknak, civil szervezeteknek és jogászoknak) köszönhetően mára rengeteg jó nemzetközi példa áll előttünk.
Közelmúltbeli hír, hogy a Brüsszeli Ítélőtábla kimondta: a belga szövetségi állam és a Brüsszeli és Flamand régiók klímapolitikája kritikán aluli, és kötelezte őket arra, hogy 2030-ig, tehát öt éven belül legalább 55%-kal csökkentsék üvegházhatású gáz kibocsátásukat. Szintén nem régen Németországban is kimondta a bíróság: a kormány felelős a klímaváltozásért, illetve azért, hogy arra megfelelő reakciókat adjon.
A klímavédelem hosszú távú, nagyon sok szektorra kiterjedő, rendszerszintű irányítást igényelne, ez pedig szemben áll a kormányok közvetlen gazdasági és politikai érdekeivel. Az országok közös teljesítménye rendkívül rossz: a Covid járvány miatti átmeneti visszaesés után az üvegházhatású gázok kibocsátása a Földön soha nem látott szintre emelkedett.
A kormányok lassúsága és motiválatlansága miatt az állampolgárok a bíróságok bátor és kreatív közbelépése a klímavédelemben különösen fontos szerephez jut. Az ENSZ (és a Columbia Egyetem) kimutatása szerint az elmúlt 10-15 évben a nemzetközi és nemzeti szintű bíróságokon megdöbbentő mennyiségű klímaper indult. 65 országban mintegy 2.180 – ráadásul többnyire sikeres – klímapert indítottak különböző lakossági és szakmai szervezetek. Magyarország sajnos egyelőre csak 1, azaz egy üggyel szerepel ezekben a kimutatásokban.
Miről szólhat egy klímaper?
Röviden összefoglalva, a klímaperek négy csoportra oszthatóak attól függően, hogy mi a céljuk. 1) A klímavédelmet szolgáló jogalkotás fejlesztése, kialakítása. Például tiltsák meg a fosszilis energiahordozók bányászatát. 2) Jogalkalmazók, állami szervek kötelezése arra, hatékonyabbak legyenek a klímavédelemben. Ezeket a pereket már létező klímavédelmi jogszabályokra hivatkozva indítják. 3) Emberi és állampolgári jogokra hivatkozó klímaperek. Ezeknek a fő szerepe, hogy rávilágítsanak a klímavédelem és az alapvető jogok közötti összefüggésekre. Ebben fontos segítség, hogy az ENSZ Közgyűlés 2022-ben elfogadott egy határozatot arról, hogy az egészséges környezethez való jog alapvető emberi jog. 4) Polgári jogi igények érvényesítése. Ide tartoznak többek között a vállalatok felelősségét firtató perek.
A már létező klímaperek kategorizálása rávilágít arra is, hogy mik azok a témák, amik még a jövő klímapereire várnak. Történetesen ezek is négy kategóriára oszthatóak: 1) Klímaváltozás és migráció összefüggése. Ebből az egyik első a Niger folyó deltáját élhetetlenné tevő nagyvállalatok elleni per. 2) A változó éghajlat nem megfelelő kezelése. Ide tartozhat majd a vízellátás hiánya vagy a villámárvizek miatti perek is. 3) Számonkérő perek. Ezek a korábbi, nyertes klímaperek ítéleteinek végrehajtásáról szólhatnak majd. Klímaper hiányában ez az, amitől Magyarországon a legmesszebb vagyunk. 4) Aktivisták védelme. Erre azért van (lenne) szükség, mert a környezetszennyező nagyvállalatok sokszor visszatámadnak, megpróbálják ellehetetleníteni a klímaperek indítóit.
És mi a helyzet Magyarországon?
Az Alaptörvényt olvasgatva több ígéretes bekezdést is találhatunk. Például: „A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.”
Ez alapján bátran kijelenthető, hogy az állam felelős a környezet állapotáért, de a valóság persze nem ennyire egyszerű. A magyar klímajog „tervnehéz”. A klímavédelmi témakör döntő mértékben csak tervekben, programokban található meg, azaz egyelőre konkrét kötelezettségeket nem rónak a magyar közigazgatási rendszerre és a jogalanyokra.
A tervek egyébként általában kiváló szakmai színvonalon íródtak, a világ klímatudományának legfontosabb eredményeit összegzik, de mindenkire nézve kötelező jogszabályok, törvények, kormányrendeletek vagy miniszteri rendeletek elvétve találhatók csak még a jelenlegi magyar klímajogban, azok is viszonylag kevés konkrétumot tartalmaznak.
Ráadásul ezek is általában nélkülözik a kikényszerítésükhöz szükséges pénzügyi, intézményi és eljárási jogi eszközöket. De maguk a tervek is hibásak abban, hogy nem hatják végre őket.
Klímajogunk vezető darabja a Klímatörvény, ami bár sok szempontból ambiciózus és előremutató, valójában kevés számonkérhető, konkrét elemet tartalmaz. De így is benne van például, hogy 2030-ra legalább 21%-os kell, hogy legyen a megújuló energiaforrások aránya az energiafogyasztásban.
Vannak olyan jogszabályok is, amik annak ellenére mélyen hallgatnak bármi klímavédelmi szempontról, hogy a témájuk alapján logikus és szükséges lenne klímavédelmi szempontokat, célokat rögzíteniük. Ez azért is fontos, mert a klímavédelem joga nem szűkíthető le néhány klímavédelmi címkét viselő jogszabályra és intézkedésre. Sőt, még a környezetvédelem egészére sem.
Az egész jogrendszer, a közigazgatás legtöbb területének az összehangolt működése szükséges ahhoz, hogy minél kevesebb további kárt okozzunk a klímában és minél jobban tudjunk alkalmazkodni a már okozott károk szörnyű következményeihez. Nem sokat érnek ugyanis a jogszabályok és az azokban szereplő jogosultságok, ha nem tudjuk azokat megfelelően érvényesíteni.
A klímaperekben nagyfokú kreativitást kell mutatni a jogi és közpolitikai (nyomásgyakorlás, nyilvánosság stb.) eszközök felhasználásában és elmélyült, részletes ismeretekkel rendelkezni a legfontosabb már létező, bevett jogi eszközök alkalmazásában. Enélkül klímapert indítani csak időpocsékolás, ezért is van szükség előkészítő anyagokra.
Magyarországon van Nemzeti Klímavédelmi Hatóság, de meglehetősen korlátozott jogkörrel rendelkezik csak. A tanulmány szerint viszont a klímavédelmi ügyekben eljárhatnak olyan általános hatáskörű állami, nem kormányzati szervek is, mint az alapjogi biztos, a Számvevőszék vagy az ügyészség.
Hazai program a klímajogokért
Az Európai Unió által finanszírozott, hat országban zajló „Discussions and Actions on Climate and Environment” (DACE) projekt neve szabadfordításban leginkább talán „Egyeztetés és fellépés az éghajlatért és környezetért” lehetne. Fő célja, hogy Magyarországon is többet tudjunk klímaperekről és a klímaalkalmazkodásról, és hogy segítse egy itthoni klímaper elindulását. Ezért született meg Dr. Fülöp Sándor tanulmánya is.
A projekt egyik fő tanulsága, hogy miközben egyre többen aggódnak a klímaválság saját életükre gyakorolt hatásai miatt, még mindig sokan vannak, akik klímaváltozás létét is tagadják.