Klímaváltozás és emberi jogok – aktuális kérdések címmel rendezett konferenciát az EMLA Egyesület, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara (PPKE JÁK) Környezetjog és Versenyjog Tanszéke, valamint a szószóló titkársága a DACE projekt (Beszélgetések és Tennivalók a Klímáról és Környezetről) keretében. Az eseményen szó esett az Európai Emberi Jogi Bíróság előtt, valamint az USA-ban zajló klímaperek tapasztalatairól, a hazai klímajogról és az elfogadott klímatörvény hiányosságairól, továbbá az éghajlatvédelmi szempontoknak a hatásvizsgálatokban való mérlegelési, illetve a helyi közösségeknek az éghajlatváltozás elleni küzdelemben való lehetőségeiről, valamint az ökológiai megtérésről és átfogó ökológiáról egyaránt.
Bándi Gyula, a jövő nemzedékek szószólója a klímaváltozással összefüggésben az alapjogok érvényesítési lehetőségeiről beszélt. Az etikai alapoktól indulva ismertette Ferenc pápának a dubai klímacsúcs apropóján kiadott Laudate Deum apostoli buzdításában rejlő főbb üzeneteket, majd áttért a klímaváltozást érintő alapjogi kérdésekre. Az Alaptörvény és az alkotmánybírósági határozatok részletesebb elemzését követően zárásként utalt arra, hogy a klímaváltozás kérdésköre nem vizsgálható önmagában, hiszen hatásai összefonódnak számos más témakörrel, így például a környezeti elemek – mint a víz, a talaj – és az ezekkel szoros kapcsolatban álló biológiai sokféleség, erdő, vagy akár a beépítettség állapotával.
Kiss Csaba (EMLA Egyesület) először bemutatta a 6 uniós ország részvételével zajló és idén októberben záruló nemzetközi DACE projektet, melynek célja a klímajogokkal kapcsolatos társadalmi tudatosság növelése, majd az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt zajló klímaperekről beszélt. Bár maga az Emberi Jogok Európai Egyezménye nem tartalmazza, a Bíróság azonban más jogokból levezetve kialakította a környezeti érdekek védelmét. Ilyen módon azt vizsgálja, hogy az adott állam sértett-e emberi jogot, vagy mulasztott-e védelmi kötelezettséget környezeti kérdések kapcsán. Jelenleg a strassbourgi nagy tanács 3 klímavédelemmel kapcsolatos üggyel foglalkozik, de még csupán eljárásjogi kérdések szintjén (azaz megindulhatnak-e a perek), miközben mindhárom eset sürgető, hiszen emberi életekről és életminőségről van szó. A svájci klímaseniorinnenek esetében a fő kérdés, hogy megállapítható-e áldozati szerepük a klímaváltozás kapcsán. Panaszuk szerint a számukra okozott egészségügyi hatások miatt sérül az élethez, magánélethez való joguk. Egy francia város volt polgármestere esetében a kérdés, hogy mivel már másutt él, érintettségét elfogadja-e a Bíróság abban a perben, amelyet az állam ellen indított. A hat portugál fiatal által 2017-ben indított per 33 állam ellen indult, a nem elég hatékony klímavédelem miatt. Panaszuk szerint a jövőben az éghajlatváltozás káros hatásai hátrányosan érintik majd életüket, életlehetőségeiket, tehát diszkrimináció éri őket. Hazánkban kevés esély van hasonló per megindítására az állam ellen, mivel polgári perben a bíróságnak nincs jogköre közjogi kötelezettség végrehajtására való kötelezésére.
A hozzászólások során elhangzott, hogy a közigazgatási perrendtartásról szóló törvény alapján esetleg mégis lehetne hazánkban fent említett típusú pert indítani. Szóba került, hogy a határokat átlépő környezeti ügyekre lassan a jognak is reagálnia kellene, akár nemzetközi egyezményekre támaszkodva. Jelenleg azonban nemzetközi szerződések még nem alapoznak meg emberi jogi hivatkozást, kikényszeríthetőségük pedig még akkor is kérdéses marad. A klímavédelmi kérdésekkel nem csupán nemzedékek közötti, de nemzedéken belüli problémaként is kellene foglalkozni.
Huszár András (Green Policy Center) előadása a 2020-ban elfogadott hazai klímavédelmi törvény hiányosságait járta körül. Az uniós és nemzetközi szabályozásból ugyan nem vezethető le egy nemzeti jogszabály elkészítésének kötelezettsége, az viszont igen, hogy ha készül ilyen, akkor milyen paramétereknek kellene megfelelnie. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács közreműködésével már 2009/2010-ben készült egy kellő részletességű, ma is aktuálisnak tekinthető klíma kerettörvény javaslat, melyről azonban végül nem szavazott a Parlament. A 2020-ban elfogadott törvény viszont meglehetősen szűkszavú, részletesebb cél- és határidőrendszer nélkül. Bár 2050-re kimondja a klímasemlegességi célt, adós marad azon további intézkedésekkel, melyek biztosítanák a kibocsátások és nyelők egyensúlyát a cél eléréséhez. Több jogász részvételével készült egy Amicus Curiae beadvány – az Alkotmánybíróság előtt az országgyűlési képviselők egynegyedének kezdeményezésére indult utólagos normakontroll eljáráshoz –, melyben a jogszabály két fő hiányosságára fókuszáltak: a 2030-as kibocsátáscsökkentési vállalás alacsony volta aránytalan terhet ró a jövő nemzedékre, illetve hiányoznak a törvényi garanciák a 2050-es klímasemlegességi vállalás teljesítésére. Az Alkotmánybíróság még nem hozta meg döntését.
A hozzászólások keretében elhangzott, hogy bár a törvény mellett vannak olyan programok, stratégiák, melyekben fellelhető a hiányolt célkitűzéselemek egy része, mivel azonban a cél a törvényben szerepel, így jogilag úgy helyes, ha a köztes célok és alapvető szabályok is ebben, vagy ennek felhatalmazására születnek.
Fülöp Sándor (Nemzeti Közszolgálati Egyetem) előadásában a klímajog nemzetközi és hazai rendszerét vizsgálta. Az intézményi háttér kapcsán megállapítható, hogy a hatalommegosztás elvének feladása, a diverzitás csökkenése miatt nehezedik az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, növekszik a hatásoknak való kitettség, sérülékenység. A szükséges tennivalók között említette a környezetvédelmi és rokon jogok egységes rendszerben kezelését, a végrehajtásért felelős erős intézményrendszer létrehozását, a klíma- és környezetvédelmi intézkedéseket szorgalmazó aktivisták védelmét, a már megszületett több mint kétezer ítélet végrehajtását, valamint a perek lehetséges témaköreinek bővítését például a klímaváltozással összefüggő migráció kérdésével, vagy a fellépő hatások nem megfelelő kezelésével. A klímavédelmi relevanciával rendelkező hazai jog- és eszközrendszer áttekintése keretében szóba került az Alaptörvény, a klímavédelmi és a környezetvédelmi törvény, a hatásvizsgálati jog (mely az egyik leghatékonyabb eszköz lehetne!), nemzetközi és uniós szabályok – például az Aarhusi Egyezmény mint a részvételre képesítés eszköze – és a Nemzeti Alkalmazkodási Térinformatikai Rendszer. A számos környezetvédelmi relevanciával rendelkező jogterület között említésre került többek között az energiahatékonysági, a közlekedési, az építési és településrendezési, egészségügyi, bányászati, katasztrófavédelmi és iparjog. Ezek egységes rendszerben kezelése, valamint az erős intézményi háttér megteremtése itthon is sürgető feladat. A jogrendszer lassú változása két irányból ösztönözhető, gyorsítható: vagy összes elemének együttes kezelése irányából, vagy egy elemének húzóerővé tétele felől. Utóbbi eszközei lehetnek a klímaperek.
Hozzászólások keretében esett szó a választási ciklusokból adódó rövid távú szemlélet problematikájáról, a szemléletformálás fontosságáról, az Espoo-i Egyezmény relevanciájáról, valamint további fontos szektorokról és lehetséges intézményekről.
Szemesi Sándor (Alkotmánybíróság) az amerikai klímaperek kapcsán szerzett tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal. Mint mondotta, egy ideális világban nem volna szükség e perekre a polgárság és a kormányzat közötti érdekazonosság miatt. A klímaperek osztályozását is felvillantó bevezető után konkrét jogesetek következtek. Az első – a tagállami alkotmányok alapján indítható perek közül eddig a legsikeresebb – példában 16 fiatal (a per indulása idején kettő és tizennyolc év közöttiek) perelte Montana államot, mivel jelentős szén- és gázkitermelőként felelős az éghajlatváltozásért, amely hatást gyakorol azon fiatalok életminőségére, akik még a döntéshozatalban sem vehetnek részt. A pert első fokon a fiatalok nyerték, a bíróság törvényalkotásra is kötelezte a tagállamot. Egy másik példában Kalifornia állam perelt be számos olajtársaságot, mivel évtizedeken át úgy járultak hozzá a klímaváltozáshoz, hogy tudtak a következményekről. Kalifornia a tevékenység csökkentését, a természeti értékek védelmét, a zöldrefestés befejezését, a fogyasztók megfelelő tájékoztatását, valamint büntető kártérítést kért kereseti kérelmében. A per kezdeti fázisban van. E perek kapcsán felvetődik az a komoly kérdés, hogy vajon van-e időnk kivárni az évekig tartó perek végét, vagy akkor már késő lesz! Míg a világban gyorsan emelkedik a klímaperek száma, itthon nemigen találni ehhez kapcsolódó ügyet. Számos kérdés vár még tisztázásra: kik az érintettek, ki fordulhat a bírósághoz, ki a jövő nemzedék, a klíma beleérthető-e az Alaptörvény P) cikkébe stb. Emellett hátráltató tényező a perekhez kapcsolódó – itthoni kiemelkedően magas – illetékköltség.
Gajdics Ágnes (EMLA) az éghajlatváltozás elleni küzdelem kapcsán a helyi közösségek – ezen belül is energiaközösségek létrehozásának – lehetőségeivel foglalkozott. Uniós szabály alapján mindenkinek joga van részt venni az energiatermelésben. Uniós jogon alapuló közösségi energia projekt feltétele, hogy a helyi szereplők többségi, vagy kizárólagos tulajdonában álljon, kezükben legyen a tényleges irányítás és az előnyöket helyben élvezzék. Némi zavart okoz a rendszerben, hogy uniós jog alapján kétféle energiaközösség létezik – a megújulóenergia-közösség és a sima energiaközösség –, melyeken belül eltérő a jogok és követelmények rendszere. Míg az egyik lényege az energiatermelés, a másikban a szerveződési forma a fontos. Itthon csak a villamosenergia törvénybe kerültek be az energiaközösségek, s bár a szabályozási keret már részben támogató, a gyakorlat és maga a jogrendszer nehezen fogadja be ezeket a közösségeket, ezért nehézkes a működésük. Itthon egyelőre hiányoznak mind a megfelelő intézmények, mind a szükséges információk: sem a lakosság, sem a jogalkotó, sem a hatóság nincs felkészülve, nem ismerik a nemzetközi tapasztalatokat. A műszaki feltételek megteremtése pedig különösen nagy feladatot ró az energiaellátó rendszerre ott, ahol az centralizált, mint hazánkban. Bár a Nemzeti Energia és Klímaterv szövegébe beépült a lehetőség, 3 év alatt csupán egyetlen energiaközösséget sikerült bejegyeztetni. A helyi önkormányzatok szerepe és lehetőségei meghatározóak lehetnek az energiaközösségek létrehozása kapcsán, részben mert ők rendelkeznek a helyi információkkal, másrészt jogosítványaik révén: alkothatnának helyi energiahatékonysági stratégiát, felléphetnek beruházóként, jogalkotóként és társulhatnának is.
Berki Zsuzsanna (EMLA) az éghajlatvédelmi szempontoknak a hatásvizsgálatokban való mérlegelési lehetőségeiről beszélt. A klímaperek jogalap szempontú kategorizálásának ismertetését követően tért rá a stratégiai környezeti vizsgálatok és környezeti hatásvizsgálatok éghajlatvédelemmel kapcsolatos lehetőségeire. A Justice & Environment hálózat gyakorlati útmutatót készített az éghajlatvédelmi szempontoknak az SKV és KHV eljárásokba való beépítéséről, melynek magyar változata is elérhető. Az éghajlatvédelmi szempontú hatásvizsgálatok során számos kérdés vár megválaszolásra a tervezett tevékenység kapcsán: miként befolyásolja a hazai éghajlatvédelmi célokat; összhangban van-e a hazai, uniós és nemzetközi éghajlatpolitikai elvekkel; hol és milyen mértékben keletkezik jelentős üvegházhatású-gázkibocsátás; lehet-e az éghajlatra gyakorolt hatást csökkenteni; milyen valós alternatívák léteznek; miként hat rá az éghajlatváltozás; milyen alkalmazkodási intézkedések szükségesek stb. Az eljárás során azonosítani és értékelni kell a legnagyobb kibocsátással járó tevékenységeket, meg kell fogalmazni a releváns célkitűzéseket és vizsgálni szükséges ezek viszonyát a tervezett tevékenységgel. Ezen eljárások alkalmazását hátráltathatja, hogy nem áll rendelkezésre sem jogszabályban rögzített módszertani útmutató az éghajlatváltozás vizsgálatára, sem arra vonatkozó definíció, hogy mi tekinthető jelentős környezeti hatásnak éghajlatvédelmi szempontból. A bírósági joggyakorlatban azonban már fellelhető általános jogi iránymutatás. Fontos lenne éghajlatvédelmi szempontból megtagadni az engedélyt olyan esetekben, amikor a tevékenység ÜHG kibocsátással jár és/vagy nem támogatja az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást, továbbá nincs okszerű magyarázat arra nézve, hogy mindezek ellenére miért ne lenne jelentős környezeti hatása. További engedélyezést kizáró ok lehetne az is, ha a tervezett tevékenység nemzetközi szerződésben szereplő kötelezettség, vagy a Nemzeti Környezetvédelmi Programban meghatározott célállapot teljesítését akadályozza.
Szilvácsku Zsolt (Pázmány Péter Katolikus Egyetem Teremtésvédelmi Kutatóintézet) az ökológiai megtérésnek és az átfogó ökológiának az éghajlatváltozás következményeihez való alkalmazkodásra gyakorolt hatását vizsgálta. Előadását egy rövid helyzetismertetővel, a stockholmi alkalmazkodási központ által 2023-ban frissített „Planetáris határok” ábra bemutatásával kezdte, mely rohamos romlást mutat, ha összevetjük az ugyanezen határokról 2009-ben és 2015-ben készített ábrákkal.
Forrás: https://www.stockholmresilience.org/research/planetary-boundaries.html
A Világgazdasági Fórum évente összeállított kockázati jelentésében mind valószínűségét, mind pedig hatását tekintve a 10-10 legsúlyosabb gazdasági kockázat fele már környezeti krízis! A természeti tőke hanyatlása és az ökológiai lábnyom növekedése következtében csökkennek az erőforrástartalékok, míg a társadalmi feszültségek nőnek. A kérdés az, mikor válik visszafordíthatatlanná a folyamat és hol a kiút, ha az életfeltételek elpusztulnak. A fenntarthatóságba való átmenet eszközei – a Meadows házaspár, A Növekedés határai szerzői szerint –az igazmondás, a tanulási és jövőképalkotási képesség, a hálózatépítés és a szeretet. Egyházi dokumentumok alapján hasonló következtetésre juthatunk. Ferenc pápa a Laudato si’ enciklikában arra hív, hogy csodálkozzunk rá a körülöttünk lévő világra, ébredjünk tudatára, hogy miként fenyegeti azt jelenlegi életmódunk és e felismerés fájdalmából táplálkozva fedezzük fel tennivalóinkat. A pápa által megfogalmazott ökológiai megtérés első lépése a szembesülés a valósággal. Merjünk párbeszédet kezdeményezni arról, hogy mi a baj és ehhez alakítsuk tetteinket. Tegyük fel magunknak a kérdést, vajon miért nem teszünk semmit, miért nem változunk. A második lépés a figyelem megtérése: tekintsünk úgy a teremtett világra, mint Isten csodálatos művére, mely komplex, nem leegyszerűsíthető rendszer. A természettel való találkozás megajándékozottá tesz, melyet szükségszerűen meg kell osztanom másokkal, és ez összetartozáshoz vezet. Valós változásokhoz a teljes közösség ökológiai megtérése szükséges. Az ökológiai megtérésben a kereszténynek késznek kell lennie arra, hogy a Jézussal való találkozás átformálja életmódját, a magánéleti és munkája során hozott döntéseit. Ne saját elképzeléseink, önzésünk vezessen, hanem azt keressük, amire a világnak valóban szüksége van. A természethez fűződő kapcsolatunk gyógyításához minden más alapvető kapcsolatunkat – a világgal, egymással és a transzcendenssel – is gyógyítani kell. Tudomásul kell vennünk, hogy a társadalmi és környezeti válságok nem elkülönülten léteznek, hanem együtt, ezért az átfogó ökológia keretében olyan, párbeszéd során kialakuló megoldásokat kell keresünk, melyek figyelembe veszik a természeti és társadalmi rendszerek kapcsolatait és megőrzik életfeltételeinket. Az éghajlatváltozás kapcsán többféle hozzáállás létezik:
- vannak nehézségek, de túl leszünk rajta
- a problémák megoldása csak forrás és technológia kérdése
- próbálunk menekülni, a túlélés érdekében felhalmozni
- elköteleződünk a változás iránt felkészülés, tanulás, alkalmazkodás, rugalmasság, példamutatás és segítségnyújtás révén
- vállaljuk a szenvedést, a lemondást és ezáltal értelmet adunk neki.
A reziliencia (alkalmazkodás) a rendszer azon képessége, hogy a sokkhatást elviselje és a lényeges funkciókat gyorsan helyreállítsa. A változásokhoz való alkalmazkodás, a fejlődés, megújulás képessége. Változó rendszerben a helyzethez folytonosan alkalmazkodó, adaptív, közösségben működő, más intézményekkel, szereplőkkel összekapcsolódó kormányzásra van szükség. Bizonyos szocio-ökológiai csapdák azonban ellenállhatnak a változásnak és elzárhatják a megoldásra vezető fejlődés útját, míg a hagyományos ökológiai tudás, az értékrend és a célok fontos szerepet tölthetnek be. A változás érdekében nagyon fontos a szeretetteli együttműködés és annak hite, hogy a dolgokon igenis lehet változtatni, s ebben a munkában a teremtő nem hagy cserben bennünket.
Bándi Gyula zárszavában arra emlékeztetett, hogy keresztényként nagyobb a felelősségünk, ha nem cselekszünk vagy rosszat teszünk, mert mi tudjuk mit kellene tenni. Az éghajlatváltozás tényét, vagy emberi okát sokan még ma is kétségbe vonják, ennek ellenére nekünk a jövő nemzedék érdekeire figyelemmel már a megoldásokat kell keresnünk. Nem vonhatjuk ki magunkat a felelősség alól. Ha csak kis lépésekkel tudunk haladni, azt is meg kell tennünk, mert minden kis lépés számít.
A 2024. január 17-én tartott rendezvény folytatása volt a múlt év június 29-én, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósággal közösen tartott eseménynek.
Szerző: Hargitai Katalin